..........

Kártya pakli - kár tagadni- égeti az osztó kezét,

Asztalnál ülők hallgatják a sercegő zenét,

Melyet a keverés súrlódása okoz,

De, ez egyben hangulatot is fokoz.

.....

                                                                       Robog a vonat, ablakában látszik az elsuhanó táj

Így rohan az élet is, nem csak átélni, de nézni is fáj.

Fáradt a szem nézni tovább, így hát lecsukódik,

Ezzel csak egy baj van, gondolatoknak a hely átadódik.

Zakatol az agy szüntelenűl,

Tőrt szúrva lélekbe kíméletlenűl.

Meg áll a si-huh-hu, a test ki száll,

A lélek ziháll,

A szív dobog,

A szem pislog,

Az ér míg bír ver, 

Az ember pedig küzd, mert talán ez így fer.

Kergület

Az elme csak járt és járt

A szív meg csak várt és várt.

A keringés megkergült

A szem nem értette az elé tárúlt világ mitől lett őrűlt.

Egy volt biztos: Minden fronton beköszöntött a sötétség 

Efelől nem volt semmi kêtség.

Mindennapi élet

Mindennapi élet.. 

Rengetegben bolyongok,

Körülöttem koboldok,

Mutatják utat a boldogság felé:

Nap fény, mosoly,

Ennyire egyszerű s ez komoly,

A mindennapi gondok

Nem érnek annyit, hogy,

Testileg s lelkileg megbomolj. 

Időszak

 Időszak

Együtt ülünk, még is nagy a távolság,

Szívünkben ott a szomorúság.

Hallgatnám mit mondasz,

De szádon a maszk, így passz.. 

Max bólogatok, jelelnék, 

De ott, pont dolgozni érték, 

A feladatot sűrgősen kérték. 

A szemem mozog,

A türelmed egyre lejebb kocog. 

Megszünt ez is, te jobbra

Én balra ennyi volt a mai napra. 

Képzelet a valósággal szemben

Szövet cipzárba akad
Türelmetlenségből sóhaj fakad.
Egy rántás, s ami kell szakad.
A testből nyögés
Lélekből könyörgés
Hangja egyszerre tör felszínre,
Remélhetőleg az érzékelés inkább
Hasonlít egy gejzírre
Mint íjba feszített idegre.

Francba..ez csak segítség nyújtás,
Csak semmi felhajtás
A gondolat még is szárnyal
A szivárvány rózsaszín árnyalatával
Messzire nyargal.
-Kész is vagyunk- távolról szól a hang
Fejben csendül emlékeztető harang
Minden mi zajlik, csak gondolat szülte
Az arc azonnal hamuszürke.
Elhangzik egy köszönöm.
Amolyan automatikusan
Arcra maszk kerűl fantasztikusan.
Pedig belül olyan, mint urnákban a hamvak:
Csendben, nyugalmat szinlelve forrongnak.

Kikapcsolódás

Kótyonfitty morog az orra alatt az ember,
Én csak helyeslek, hitvàny gazember.
Nem baj feledjük, bút S bànatot,
Tegyük le màra a szolgàlatot.
Kint szól a fürj: pitypalatty
Ez àm nem hablaty
Hanem igazi muzsika
Netene-szól az ember-
Ne szaladj az útra Zsuzsika!
Gyere inkàbb velünk
Hallgasd, néma történetünk!
Vegyük az irànyt a tó felé,
Talàn kàcsàkat is etethetünk!
Se kacsa se kàcsa,
De a vízen úszik-majd el süllyed- rengeteg kenyér ràgcsa.
Szàrnyas helyett van béka
Véleménye felett nincs véka,
Mondja a magàét: brekeke
A tónak feneketlen a feneke!