Második

Második

Első, második,

Nem lehetsz többé csak a sokadik.

Haza megyek hozzád,

De nála töltöm az éjszakát.

Te elégedj meg azzal,

Ha, kiszolgálhatod a ház urát.

Hol a zoknim,

Hol az ingem,

Hát, itt már senki sem

Tisztel engem?

Fő, hogy elém tegyél mindent,

S tűrjed amit kapsz,

Itt már bármit is csinálsz,

Újabb babért nem aratsz…

Szeretet, szerelem,

Mi kell még nekem?

Türelem, és békesség,

Amit tőled nem kapok meg.

Olyan, vagy mint a papok,

Csak, hogy én neked nem gyónok meg.

Más sincs csak a problémák,

Ha hozzád érnék,

Rosszabb leszel, mint a replikák.

Megértést szeretnél,

Csak, hogy engem nem érdekel,

Inkább kilépek az ajtón és ahhoz megyek

Aki, simán elém térdepel.

Az otthon egy meleg fészek lenne,

Csak, hogy nálunk pókok fészkelnek benne.

Egyikünk a bal sarokba,

Másikunk a jobba,

Már csak a boksz ketrec hiányzik,

De az marad talonba.

Hozzád szólni szépen nem lehet,

Már a dobhártyámban,

Az ideg meg remeg.

Békülésre az esély kevés,

Az elválás gondolata

Még mélyen bennem alszik,

Mint a mormota…

Még is te voltál az

Aki ezt a barom arcot,

Érző szívűvé varázsolta.

Még most is veled vagyok az igazi,

Csak kell már egy kis nyugi.

És ez itthon nem megoldható…

Még akkor sem ha van nálam,

Egy zacskó nyugtató…

Elsőből te lettél a második,

Pedig sosem hittem volna,

Hogy ez bekövetkezik,

De, ahogy az út is,

Eső után pocsolyássá válik,

Úgy a sok – sok együtt töltött év is

Válságossá válik.

Tudom, hogy erről,

Nem csak te tehetsz,

De könnyebb téged hibáztatni,

Mint magamat, magamnak beáztatni.

Hogy – hogyan tovább,

Még én sem tudom.

Változtatni nem merek,

Olykor-olykor a szép emlékekben elveszek.

Második maradsz, míg te nem lépsz,

Aztán meglátjuk, hogy ha még is,

Változtatok, mellettem maradsz-e,

Vagy az életemből,

Örökre kilépsz.