Nincs már kanapém
Zúg a fejem, ezt jól elcsesztem,
Meg mondtam a magamét,
Jutalmat is kaptam érte:
Nincs már kanapém…
Még sem bánom,
Hiszen másokat bántott,
Az emberi lények,
Lelkével s szívével játszott…
Nem figyelt ő senkire,
Csak, nehogy legközelebb
Őt rakják egy tepsibe…
Nincs már kanapém,
A fejem alatt puha fém,
Kopog az eső az ablakon,
Pontosan így marja a sav
A belső fantomom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése