Kedves...
Kedves
Tél!
Elsőnek is szögezzük le, hogy semmi bajom sincs veled! Mi is
lehetne? Hogyan is mernék én panaszkodni? Amikor te hozod el nekünk a fehér
szakállú piros ruhás, télapót. Aki arra késztet bennünket, hogy mossuk meg a
csizmáinkat és rakjuk ki az ablakba. Szintén a te időd alatt ünnepeljük a
karácsonyt ami több szempontból is nagyon fontos nekünk. Először is Jézus
Krisztus születésére emlékezünk. Másodszor pedig a család egyben lehet.
Ilyenkor nincs munka, nincsenek gondok. Jó ezt természetesen nem úgy értem,
hogy egyáltalán nem dolgoznak az emberek, hiszen rengeteget készülünk… viszont
azt együtt is megtehetjük. Beoszthatjuk az időnket. Szórakozhatunk is közben.
Természetesen a gondok sem tűnnek el, de valahogy amikor az ember együtt van
más megvilágításba kerülnek a dolgok. Ugyan csak, te hozod el nekünk csapadék
formájában a havat. Megannyi szórakozási, emlék gyűjtési illetve vissza
emlékezési lehetőséget nyújtva. Ilyenkor mindenki egy kicsit újra gyerek lehet.
Karácsonyi dalokat, énekelünk, verseket szavalunk, történeteket mesélünk vagy
épp gyártunk. Hóembert építünk, aztán jól átfagyva, a nappaliba szaladunk és
egy jó pohár forró csoki és egy szelet házi készítésű kalács mellett,
melegszünk, és tovább beszélgetünk. Mond Kedves Tél, ezek után, hogyan is
róhatnám fel neked a hideget és a nagyon csúszós, vagy a veszélyesen latyakos
utakat?
Kedves Tavasz!
Először is szögezzük le, hogy téged nagyon szeretlek! Nagyon
szeretem, ahogy, virágba borítod a növényeket, kizöldelteted a fákat, erdőket.
Ezzel vidámmá téve a környezetet. Megnyújtod a nappalokat, megemeled az átlag
hőmérsékletet. Rengeteg lehetőséget adva nekünk a sétára, túrára, esetleg
futásra vagy, egy-egy rövidebb piknikre. Vissza hozod újra nekünk a madarakat
és ha szerencsénk van, szemtanúi lehetünk a vészkelésük csodájának. Kedves
Tavasz, hogyan is róhatnám fel neked, hogy a nevedhez illően ravasz vagy?
Ravasz- Tavasz… Hogyan is róhatnám fel, hogy a szeszélyességed sok esővel
párosul és elég gyakoriak az áradások?
Kedves Nyár!
Először is szögezzük le, hogy szeretlek! Tisztában vagyok
vele, hogy a nyár- azaz te – nagy meleggel jár. Tisztában vagyok azzal is, hogy
rengeteg mindent köszönhetünk neked. Kezdve a strand idővel, az iskolai, óvodai
- jobb esetekben- a munkahelyi szünetekkel. Át a szabadtéri sütögetéseken, a
takarmányok megspórolásán, a növények pompázásáig. Hogyan is róhatnám fel
neked, hogy vagy nagyon száraz vagy és minden kipusztul, illetve bizonyos helyek
ki is gyulladnak vagy pedig nagyon csapadékos és a jégeső tönkre teszi a
terméseket, még rosszabb esetben megrongálja a házakat?
Először is tisztázzunk valamit, nem azért hagytalak
utoljára, mert nem bírlak! Azért történt ez, mert te vagy a negyedik – azaz utolsó-
évszak. A te időszakodban nyitnak az óvodák, iskolák, ezáltal újabb ismeretekre
tesznek szert a gyerkőcök. Te vagy az aki szomorúvá teszed a fákat és a
leveleiket ugyanakkor még is gyönyörű szinponpával ajándékozod meg őket és
minket is. Te vagy az aki rengeteg elgondolkodni valót adsz. Mind, az
elmúlásról, mind az újjá születésről, mind a megújulásról. Te vagy az aki arra
biztatsz sokunkat, hogy lássuk meg a szépet, a komorságban is. Erre, gyönyörű
példa a te idődben – későn – érő fák gyönyörű gyümölcsei. Mindezen által Kedves
Ősz, hogyan róhatnám fel neked, hogy a nappalok rövidülnek az időjárás
hidegebbre fordul és újra átengeded a teret a télnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése