Megmagyarázhatatlan
Nem volt benne semmi kecses,
A kisugárzása cseppet sem nemes.
A szememet még is ő vonzotta,
Dél tájon a testrészemet,
Meg mozgatta.
A véremet felfórosította,
A fantáziámat bepiszkolta.
Nem sok kellett,
Hogy ne menjek oda hozzá,
És addig csókoljam, míg a nevem,
Az ajkán nem válik fohásszá.
Aztán tegyem rögtön magamévá.
Megmagyarázhatatlan ez az érzés,
Kényszeres, késztetés.
Olyan, mint a vadásznak a vad,
Nagy löket adrenalint ad,
S addig eme érzés nem apad,
Míg tőr végre nem kerül a vad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése